Cserediákként Rozsnyón - Tóth Rebeka élménybeszámolója

Idén egy különleges lehetőségben volt részem: egy hetet tölthettem Szlovákiában, Rozsnyón, cserediákként. Már a kiutazás előtt izgatottan készültem, hiszen még soha nem vetten részt ilyen programban. Kíváncsi voltam, milyen lesz egy másik országban élni, új embereket megismerni, és belelátni egy másik iskola mindennapjaiba.

Amikor megérkeztünk, nagyon barátságosan fogadtak minket. A család, akinél laktam, rendkívül kedves és gondoskodó volt. Mindennap érdeklődtek, hogy telt a napom, segítettek, ha valamire szükségem volt.

A hét folyamán rengeteg élményben volt részem. Egyik nap például lehetőségünk volt benézni néhány tanórára a rozsnyói iskolában. Az ottani tanárok is rendívül kedvesek és nyitottak voltak, szívesen válaszoltak a kérdéseinkre. Megfigyeltem, hogy sok minden hasonló, mint nálunk, de közben voltak apró különbségek is, amik miatt különlegesnek éreztem az élményt. A programban több közös tevékenység is szerepelt. Részt vettünk különböző csapatjátékokban, ahol együtt kellett dolgoznunk a szlovák diákokkal. Ezek a játékok nemcsak szórakoztatóak voltak, hanem segítettek abban is, hogy jobban megismerjük egymást, és leküzdjük a nyelvi akadályokat. 

Sok nevetés és vidám pillanat született közben. Voltak kreatív játékok is, ahol együtt alkothattunk, rajzolhattunk, vagy különféle feladatokat oldottunk meg. Az egyik legizgalmasabb nap az volt, amikor Kassára mentünk kirándulni. Egy városfelfedező játék során kellett felfedeznünk a város nevezetes helyeit, és különböző feladatokat megoldani.

Egy másik napon a Tátrába kirándultunk. Ez számomra az egyik legemlékezetesebb program volt. Igaz fárasztó volt, de megérte a szép látványért. Közben sokat beszélgettünk a többiekkel, és rengeteget nevettünk.

Az utolsó napokban már kicsit szomorú is voltam, mert tudtam, hogy hamarosan haza kell menni. Addigra már nagyon jól összebarátkoztunk a szlovák diákokkal, és bízom benne, hogy egyszer viszontlátjuk egymást akár Magyarországon, akár újra Szlovákiában.

Rozsnyó városa nagyon megtetszett. Egy barátságos, nyugodt kisváros, ahol az emberek kedvesek és segítőkészek. Tetszett, hogy a város hangulata békés, mégis tele van élettel. Sétáltunk a központban, megnéztük a templomokat, a főteret, és mindenhol érezni lehetett a helyiek vendégszeretetét. 

Összeségében a rozsnyói hét alatt rengeteget tanultam más kultúrákról, fejlődött a nyelvtudásom, és új barátokat is szereztem. Rájöttem, hogy mennyire fontos a nyitottság és a kíváncsiság más emberek iránt. Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a programnak, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is szívesen veszek részt hasonló cserediák lehetőségekben. 

Ha visszagondolok erre a hétre, mindig jó érzéssel tölt el. Szlovákia, a kedves emberek, a gyönyörű tájak és a sok közös élmény örökre emlék marad számomra.

Przymuszala György beszámolója a rozsnyói mobilitásról

Szeptember 28-án vasárnap útnak indultunk Szlovákiába, hogy megismerhessünk egy rozsnyói gimnáziumot. Legfiatalabbként utaztam, és bár most tavasszal fogadtunk két tanulót, én nem családoknál laktam. Anyukám tanárként vett részt a programon, így jöhettem én is.

Hidasnémeti és kassai átszállás után jutottunk el vonattal és busszal Rozsnyóra. A fogadó iskolánk neve Gymnazium Pavla Jozefa Safárika, szerencsére nem csak gimnazista korúak jártak ide. 11 éves a legfiatalabb itt tanuló gyerek.

Első nap részt vettünk a program megnyitóján, ahol a város alpolgármestere beszélt. Nagyon sokan voltunk a Városházán, egy 20 fős francia gimnazista csoport is eljött. A polgármester sok érdekességet mondott a városról, a történelméről szlovákul, egy gimnáziumi tanár pedig lefordította angolra. Ez nekem egy kicsit nehéz volt, mivel az iskolában franciát tanulok. Szerencsére ez a tanárnő beszélt magyarul is, így tudtam vele beszélgetni. Meglepő volt, hogy nagyon sokan beszélnek az iskolában is, és a városban is magyarul és hogy nagyon kedvesek az emberek velünk.

A gimnáziumi programok nagyon érdekesek voltak, szerencsémre jött egy segítő diák, a 12 éves Tomás, aki magyarul is beszélt és jó volt angolból is. A programokon vele és több szlovák meg francia diákkal dolgoztam, így egy kicsit franciául is tudtam beszélni és az angolt meg tanulgattam.

A programokon legjobban a művészeti foglalkozás tetszett, mert nem szoktam kézműveskedni, de most ahogy segítettek a nagyobbak, megjött hozzá a kedvem. Ami még nagyon tetszett, az a városi feladat volt, amikor a városban sétálva csapatokban kellett feladatot megoldani Action Bound-dal. Tetszett, hogy minden csapatban volt mindenféle nyelvet beszélő gyerek és hogy mobilt kellett használni a feladatokhoz.

A keddi program nagyon jó volt, sok buszozás után elértünk a Magas Tátrába. Még sohasem jártam itt, nagyon furcsa volt, hogy milyen hideg van, és hogy milyen magasak a hegyek. Kicsit féltem, hogy találkozunk medvével, de szerencsére ez nem történt meg.

Egy jó kis túra után megérkeztünk egy vízeséshez 1257 méter magasan. A túra második felében a Csorbatóhoz mentünk, itt is csapatokban. Jó magasan jártunk, 1300 méteren.

Jó volt megismerni a szlovák és a francia gyerekeket, érdekes volt máshová iskolába járni, angol órákon részt venni, érdekes volt, ahogy kérdezősködnek rólam a szlovák gyerekek, megtudtam, hogy náluk az egyes a legjobb jegy.

Jégkorongozok, úgyhogy jártam már meccseken Szlovákiában, de ez nagyon jó élmény volt, mert egy iskolában tölthettem el öt napot úgy, mintha én is ide járnék.

Hat kollégánk járt nyáron továbbképzésen

Az Erasmus+ program a 2025/2026-os tanévben is folytatódik, miután sikeresen pályáztunk az újrázásra. A tanév során számos programot tervezünk, melyek közül a legnagyobb volumenű egyértelműen a külföldi diákmobilitások megszervezése lesz. Szeptemberben Szlovákiába látogatunk partnerintézményünkbe 7-8. évfolyamos tanulókkal, tavasszal pedig francia nyelvterületre utazunk. A tanév előtt tanári továbbképzésekre is sor került. Idén nyáron hat lelkes pedagógus vett részt Erasmus+ továbbképzéseken Horvátországban, Dániában és Belgiumban. Az alábbi bejegyezésekben az ő beszámolóikat olvashatják.