Gulyás-Szabó Hajnalka: Láthatatlan színház az osztályteremben

Rovinj egy csodálatos város, a természet és az emberi alkotások művészi kompozíciója. Idén is megtapasztaltam a helyszín varázslatosságát. A kiválóan megszervezett, profin kivitelezett kurzusok itt nyerik el igazán értelmüket. Külön köszönet a szervezőknek, hiszen minden figyelmük ránk, résztvevőkre irányult. Még az elhagyott pénztárcám is képes volt telefonon értesíteni, hogy hol tartózkodik, hova menjek érte… A Hungary Expert csapata a háttérmunkában és a felszínen is példaértékű.

Én pedig rátaláltam arra a kurzusra, ami a színház eszköztárával segítheti osztályfőnöki munkámat. 

Az osztályteremben osztályfőnökként is sokszor érezhetjük azt, hogy a felmerülő konfliktusokat, problémákat legjobb lenne egy módszer segítségével kijátszani, egy tanult menet szerint dramatizálni: olyan kulcsot, módszertant kapni a kezünkbe, amely segítségével tanítványaink eljátszhatják, kijátszhatják a köztük lévő, vagy tanáraikkal átélt konfliktusaikat, ezáltal szembesülhetnek önmagukkal anélkül, hogy negatív ítélettel lennének megbélyegezve.

„A láthatatlan színház láthatóvá teszi az elnyomást.” (Augusto Boal)

Aki életében foglalkozott színházzal, vagy „csak” szereti a színházat, nem siklik el a cím felett: mit rejthet a láthatatlan színház? Érdekes gondolatok sorára enged asszociálni…A „Láthatatlan színház”, mint azt megtudtam, a Fórum színház (Augusto Boal) egyik speciális fajtája, amely elsősorban konfliktusos helyzetek, elnyomó-elnyomott dinamikák megjelenítésére és megoldására törekszik. Mivel az osztálytermi nehézségek gyakran ezekből a dinamikákból fakadnak, a kurzusvezető, Benkő Imola Orsolya, egy olyan módszertannal ismertetett meg minket, amely által játékosan, egy problémás szituációt több nézőpontból megvilágítva dolgozhatunk fel a gyerekekkel. Izgalmassága nem kérdés, mivel a színház láthatatlan, ami egy titkos küldetés, akció, élmény, ami remélhetőleg megteremti a tanulók számára a beavatottság és az önreflexív gondolkodás lehetőségét.

De hogyan is jutottunk el az egy hét alatt odáig, hogy magunk is képesek legyünk láthatatlan színházi akciókat levezényelni?

Ismerkedő, majd naponta ismétlődő ráhangoló tevékenységek után, improvizációs gyakorlatokon, szoborfolyamok építésén és helyzetgyakorlatokon át vezetett az út, majd kisebb csoportokban a „hat képes” modell mentén szereplőket alkottunk, akiket általunk kitalált történetekben hívtunk életre. (főhős, főhős segítője, főhős ellensége, konfliktus, bonyodalom, megoldás) Számomra a hét egyik legerőteljesebb élménye kapcsolódik ehhez a feladathoz. Minden játékos tevékenységünkre reflektálva, szociometriával vitákat provokálva érkeztünk az utolsó pontba: három csoportban egymástól függetlenül kitaláltuk és létrehoztuk a láthatatlan színházi akcióinkat, azt követően az előre maghatározott szociometria mentén teremtettünk értékrendet. A láthatatlan kifejezés arra utal, hogy a közönség, a résztvevők nem is sejtik, hogy előre tervezett színházi akcióban ülnek. Ezáltal a reakciók őszinték, önmagukért beszélnek, a beavatatlan személyek is önként válnak egy vitahelyzet részesévé. A problémák megélése egyenesen vezet a megoldás felé…A kurzusvezetőnk tudása, tapasztalata révén szinte észrevétlenül sajátítottuk el a láthatatlan színházi akciók létrehozásának módszertanát; finom, kiegyensúlyozott, szeretetteljes vezetői attitűdje is külön élmény és példa volt számunkra. Köszönöm, hogy részese lehettem!

Nagyszerű kihívásnak ígérkezik a megismert módszertan kipróbálása az osztályteremben!

Flow az osztályteremben - Kerekes Katalin továbbképzése

Bár a tanfolyam amire jelentkeztem a Flow az osztálytermben volt, már előzőleg megtudtam, hogy egy másik, a Varázsold elő tanítványodból a tálentumot – Komplex 3+T program tanfolyammal összevonva tartják. A tanfolyamvezető első nap megnyugtatott bennünket, hogy ez a két tanfolyam eredetileg is egy volt, csak azért vették ketté, mert elég nagy témát ölel fel. Utólag már nagyon örülök neki, hogy így alakult, mert ez utóbbi nagyon érdekes volt, sok minden újat is tanultam, ill. sok dologban megerősített.

Az első nap ismerkedéssel indult, kiderült, hogy a csoportba az ország egész területéről érkeztek a résztvevők, sőt volt, aki a Felvidékről jött. Az egy hét alatt sok mindent megtudtunk egymásról, egymás iskolájáról, mindenki mesélt a nehézségekről, pozitivumkról. A tanfolyam keretein belül ezen a napon a tehetségről, kreativitásról általánosságban volt szó, a következő három napban pedig a különböző képességterületeket vettük sorra: a szomatikus, az affektív és a kognitív képességeket. A komplex 3+T módszer ennek a három képességterületnek a párhuzamos fejlesztésén keresztül fejti ki a fejlesztő hatását, és a tehetség azonosítása, valamint a flow-érzés megélése is a fejlesztés során történik.

A holisztikus fejlesztési megközelítés hatékonyságát az is igazolja, hogy jellemzően az a diák mutat kimagasló eredményeket a tudományos megmérettetéseken, akik a művészeti területen ill. a sportversenyeken. 

Ezekből a fejlesztő feladatok közül ezen a három napon ki is próbálhattunk néhányat. Az agility létrával a szomatikus képességeket lehet fejleszteni, ezt mi is kipróbálhattuk különböző egymásra épülő, egyre nehezedő feladatokon keresztül. A keddi napon számomra még egy nagyon érdekes dolog elhangzott, megismertük a fejlesztés szenzitív szakaszait. Nem mindegy, az sem, hogy a különböző képességeket milyen idős korban fejlesztjük. Pl. a a gyorskoordinációs képesség, (a begyakorlott rövid időtartamú gyors mozgások összehangolásának a képessége) 7 és 8 éves kor között a leghatékonyabb, bár a fiúknál 12-16 éves kor között is van egy második szakasz. Szerdán az affektív képességünket fejleszthettük azzal, hogy különböző fázisrajzok segítségével rajzoltunk meg egy képet. Másnap pedig a kogniív képességeket vettük sorra, majd a National Geographic folyóiratának számai közül valaszthattunk egy számunkra érdekes cikket, amit csoportmunkában feldolgoztunk, majd a többieknek előadást tartottunk belőle. Bár az előző napokat is nagyon élveztem, pénteken került sor igazán a flow-élményt megtapasztalni: itt már az egész csoport összedolgozott, a feladat pedig egy Mars-bázis megtervezése és elkészítése volt. Fel kellett mérni, mikre lenne szüksége egy csapat embernek a Marson, ezeket hogyan lehetne megvalósítani, végül a rendelkezésünkre bocsátott hulladékokból meg is kellett építeni, ez utóbbi volt a legnehezebb.

Természetesen a sok tudás megszerzése mellett jutott idő Rovinj felfedezésére is: első este egy vendéglőben folytatódott az ismerkedés, beszélgetés, ahová már néhány családtag is eljöhetett. Delfintúrán is részt vettem, és bár delfint csak elég messziről láttunk, azért nagyon jó élmény volt. A hétre a koronát viszont az utolsó napi hajókirándulás tette: ellátogattunk Vrsar városába, majd fürödtünk a tengerben is, ami meglepően meleg volt.