Maruf Sam Abigél olaszországi kalandozásai

A 2026-os szicíliai Erasmus program egyik kiválasztottjaként, örömmel írom, hogy ez volt életem egyik legszebb hete. Amint megérkeztünk a szállásra, éreztem, hogy biztosan nagyon jó élmény lesz, és hogy hiányozni fog végtelenül. Első nap az szép, nyugodt volt. Megismertük a szlovákokat, akikkel még az elején csak szégyenlős módon beszélgettünk, de nem volt semmi negatív aura köztünk. Mi nyolcan fagyiztunk hazafelé tartva, ami hangos nevetéssel végződött.

Második napon felbuszoztunk az Etnára, ahol megnézhettük a kiszáradt láva maradványait, onnan pedig egy 1 km-es sétát tettünk fel, a magas felhők közé, ahol lélegzetelállító képeket csináltunk egymásról. Ebédeltünk egyet, és utána indultunk lefelé. Harmadik napon mentünk egy iskolába, ahol beültünk egy ének és spanyol/francia órára. Abszolút aranyosak voltak ott, kényelmesen éreztem magamat. 

Ebédkor pedig egy keveset beszélgettünk a szlovákokkal az útról. Következő napon botanikus kertbe mentünk, ahol csodaszép növényeket ismertünk meg. Utána papír újrahasznosításával foglalkoztunk. Vízzel összekevertük és lenyomtuk szivacsokkal, és készen is volt még egy préselés után. Onnan mentünk el a híres messinai katedrálishoz, ahol bemutattak régi darabokat Messinából, utána az óratoronyhoz, ahol láthattuk a mozgó szobrokat élesben. Fellépcsőztünk jó pár emeletet a legtetejére és bájos képeket készítettünk ott is. Visszafelé megálltunk a tengerparton naplementekor, megnéztük a víz hőmérsékletét, mászkáltunk ide-oda, és végül vissza a szállásra. Pénteken Palermóba mentünk, ahol megismerhettük az igazi szicíliai életmódot, ami nagyon hangos volt. Taorminába is elmentünk, ahol megnéztük a csodálatos Teatro Antico-t, a Jón-tenger gyöngyszemét. Cefaluba vonatoztunk utána, ahol végre mehettünk pancsolni is. 3-4 órán keresztül a vízben maradtunk, amitől nagyon sós lett az egész holmink, de minket még akkor nem zavart, mert csak annyira gondoltunk, hogy milyen jó volt. Utolsó napokban már csak pakoltunk és végre több ideig beszélgettünk a szlovákokkal, akiktől kaptunk egy nagyon aranyos kulcstartót, amit mai napig a táskámon tartok. Végül, a reptéren a mi kis csoportunk közt csevegtünk, álmosan vásároltuk a 2-3 eurós vizeket, és szálltunk fel a repülőgépre, vissza haza.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki lehetővé tette azt, hogy én is mehettem erre a mesebeli túrára közösen az osztálytársaimmal, évfolyamtársaimmal és tisztelt tanáraimmal.