Vasárnap hétkor értünk Rozsnyóba egy hosszú vonat- és buszút után, és még aznap este elmentünk felfedezni a várost a vendéglátómmal, Peterrel. Az előző tanévben ő már járt nálunk Budapesten, jó volt most újra találkozni! A szüleivel és a testvérével is megismerkedtem, sőt a velük egy házban lakó nagymamájával is, akivel magyarul is beszélgettem.
Hétfőn 8:30-ra kellet az iskolába érni. Aznap megnéztük a polgármester régi irodáját. Meséltek Rozsnyó történelméről, adottságairól és a lakóiról. Megnéztük a 38 méter magas Óratornyot, ahonnan az egész város és a környék hegyei is jól látszottak. Aztán még több érdekes/történelmi épületet is meglátogattunk. Közben megismertük a gimnázium épületét: nagyon tetszettek a jól felszerelt termek és főleg a tornateremhez tartozó kondi, amit az iskola tanulói szabadon használhatnak. Este egy kávézóban beszélgettünk és ettünk a többi diákkal, a szlovákokon kívül francia cserediákokkal is.
Kedden a Magas Tátrát másztuk meg. Megnéztünk egy vízesést és a Csorba-tavat is meglátogattuk. A tó közelében egy nagyon szép étteremben ebédeltünk és utána már mentünk is haza. Este megint közös programot szerveztünk egy nagyobb társasággal Rozsnyó egyik kávézójában.
Szerdán Kassát is szemügyre vettük. 6-7 fős csapatokat alakítottunk és egy “Action Bound” nevű játékkal körbejártuk Kassa fontosabb, nevesebb objektumait. Ezután felmentünk a Katedrális tornyába. Ezek után elmentünk a helyi bevásárlóközpontba, ahol 3 órát töltöttünk. Este Peter, a vendéglátóm, edzésre ment, addig én a többiekkel sétáltam a városban és beültünk pizzázni is.
Csütörtökön egy 7.9 kilométeres sétát tettünk a Szív Világnapjához kapcsolódó program keretében Rozsnyó körül egy (nagyjából) szív alakú útvonalon. Szerencsére, ahogy egész héten, most is szép időnk volt! Az iskolai program során még az emberi jogokról is sokat beszélgettünk, és csoportos feladatokat is megoldottunk ehhez a témához kapcsolódóan. Este megint a családdal beszélgettünk, fotózkodtunk, vacsoráztunk.
Pénteken ismét csoportokban dolgoztunk az iskolában. Délután pedig záró ceremóniát tartottunk. Este egy étteremben töltöttük a szabadidőnket, szombat reggel pedig búcsút vettünk a szlovák diáktársainktól. Az utazás megint simán ment, játszottunk, pihentünk és 6 óra múlva már itthon is voltunk, a szüleink a Keletiben vártak. Mindenki örült a ajándékoknak, amiket hoztam, a rozsnyói Óratorony is odakerült a többi hűtőmágnes közé, amit a külföldi utakról szoktunk hozni emlékbe.